Tükörcserepek a térképtörténetből

Dörgő – Hódos - Keselő

Ezek a nevek egy részletgazdag, jól futható terep képét idézik, nem csak az idősebb tájfutókban. További segítségül: Kakas-hegy, Alízháza, Pápalátó-kő. Ezúttal a közelgő Országos Középtávú és Váltóbajnokság helyszínének tájfutó történetét tekintjük át a rendezőség megbízásából. A sorozat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum támogatásával jön létre.

Magyarország egyik legkellemesebb terepe ez, a Fenyőfő, Bakonyszentlászló és Porva közötti, keletről a Cuha vadregényes völgye által határolt terület. Vannak ennél (tájfutó nézőpontból) keményebb, technikásabb, izgalmasabb részei is kis Hazánknak, de sok tájfutó díjazza, ha szálerdőben futhat, a bátrabbak akár rövidnadrágban is. Középtávú és Váltóbajnokság rendezéséhez ideálisnak látszik a választás, igen jó km átlagok várhatók.

A terület tájfutó történelme tele van kuriózumokkal, ezekből nyújtunk át egy csokorra valót az olvasónak.

A hatvanas évek közepén „fedezte fel” ezt a területet magának a tájfutás: 1966-ban három fotózott térkép is készült a területről. Ezek közül a BEAC edzőtáborára készült több mint 25 km2-es térkép részletét mutatjuk be (1. kép). Szinte hihetetlen, hogy egy edzőtáborra ekkora térkép készüljön, ha nem is a mai értelemben vett helyszíneléssel.

A következő évben megjelent az első színes térkép az 1967-es éjszakaira (2. kép). (Ezen a terepen, mint látni fogjuk, az új térképek szinte mindegyike Országos Bajnoksághoz kötődik.) A papíron egyetlen betű felirat van: É jelzi az északi irányt. Másik érdekessége, hogy ezen a lapon található a valaha volt legnagyobb térképhiba: a frissen elkészült dózerút teljesen hibásan került a térképre, életre szóló élményt szerezve az éjszaka versenyzőknek. Az út valódi futása ezen az oldalon fent látható (3. kép, 1970). Aki alaposabban megnézi, láthatja, hogy az 1967-es nyomvonal minden ésszerűséget nélkülöz, gyakorlatilag megépíthetetlen. A nyilván időzavarba került alkotóról nincsen információm.

1970-ben alaposabban kijavított térkép várta a Váltóbajnokság résztvevőit. A még mindig 1 : 25 000-es térkép helyesbítői között főszerkesztőnk, Schell Antal is szerepel (Bakony 3, 4. kép). A bemutatott részlet és a következő (1980, 5. kép) tartalmazza azt a területet, amit a jobb alsó ábrán a rendezőség által ízelítőként bemutatott 2008-as térképrészlet ábrázol. Bár az alkotó (1980-tól) ugyanaz, a tájfutó térképezés fejlődése jól nyomon követhető.

Az 1980-ban az Egyéni Bajnokság második napján debütált új térkép középső része Szarka Ernő és Skerletz Iván munkája. Főtitkárunknak ez volt az utolsó terepi munkája, a későbbiekben az 1983-as VB szervezése és más hivatali munkák nem engedték, hogy e számára kedvelt tevékenységet folytathassa. A déli részt pedig Erdélyi Tibor helyesbítette és ő is rajzolta az immár 1 : 15 000-es térképet, ezzel kezdődött (remélhetőleg még sokáig tartó) kapcsolata ezzel a tereppel. Ez a térkép tekinthető az igazi diplomamunkájának, mivel akkor készítette, amikor inkább a Pesthidegkút oktatótérképpel kellett volna behatóbban foglalkoznia. (Az oktatótérképek témájára egy későbbi cikkben visszatérek.)

Azóta méltán egyik legnépszerűbb terepünk, máig több mint húsz kivágat jelent meg róla, a legtöbb Honvéd kupák alkalmából, de rendeztek itt tájfutó maratont is.

A térképezés ezután kelet felé folytatódott, az 1987-es Barátság kupára (fiataloknak: a szocialista országok válogatott csapatainak versenye) elkészült a Hódos-ér és a Hálóvető-árok közti középső, talán legjobb rész, Mets Miki és Serdülő (ET) alkotása, amely az év térképe címet is elnyerte. És ismét OB, az 1988-as hosszútávúra újrajavították az 1980-ban készült keleti darabot is és összerajzolva egy impozáns lap született. Az 6. képen a helyesbítők területeit láthatjuk, álljon itt a teljes névsor: 1. Egei Tamás, 2. Erdélyi Tibor, 3. Faggyas László, 4. Mets Miklós, 5. Molnár Tibor, 6. Moro Tibor, 7. Tóth Tamás, 8. Vass Tibor.

Érdekesség, bár a másolatban sajnos alig látható, hogy Serdülő már 1980-ban „előre dolgozott”, kijavított később megjelent részeket is, ami igen ritka a hazai tájfutás történetében.

Ez a kiadvány olyan jól sikerült, hogy még 10 év múlva, az 1998-as Honvéd kupára is megjelent egy javított utánnyomása, aminek papírja és nyomása sokkal jobb az elsőnél. Ebben az időben már hagyományos rajzú (nem számítógépes) térképek alig jelentek meg, MTFSz kiadás meg egyáltalán nem volt már, tehát ez „utolsó mohikán”-nak tekinthető.

Június közepén – a helyszínelő-rajzoló elmondása szerint – nem felújított, hanem teljesen új, mérésekkel többszörösen ellenőrzött térképen futhatunk majd, amely négyzetkilométerenként több mint tíz napos munkával készült. A bemutatott 1 : 7500-as részletet (7. kép) látva bízunk a verseny sikerében.

Hegedüs Ábel térképész

HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára

hegedus.abel@hm-him.hu